DÓRA A VÁRADBAN

Kijött a Várad című folyóirat idei hetedik száma, a Dóra-szám. Itt a címlap, ugye nagyon vagány lett (Ujvárossy László teve) és bent is van tizenhét színes meg fekete-fehér kép. Az ábrák mellé Szilágyi Aladár írt értő, remek tanulmányt "A művész két énje egy" címmel. Íme egy rövid bekezdés:
Akárhányszor pillantást vetek fekete-fehér grafikáira, a tekintetem képtelen „megpihenni”, hiszen ezek az úgymond „statikus” művek oly mértékben dinamikusak, hogy állandó hullámzás, kavargás, mozgás képzetét indukálják. A szemem láttára közelítik meg a mozgókép határait. Ennek a dinamikának lehetetlen (lásd Buda Ferenc vallomását) a forrását, a lényegét megragadni. Talán a lekerekített/tojásdad mezőkben egymásba tekeredő-kulcsolódó figurák, a fehéren hagyott felületekkel keményebben feleselő, széles, vastagra módolt fekete kontúrok együttes hatása ez a mágia? Humor és drámaiság, egyszerre groteszk és balladisztikus hangulatú jelenetek, egyszerre tréfás és keserédes, találóan torzított és varázslatosan stilizált alakok Dóra világlátásának és világépítésének az elemei. Akár formavilága, színvilága is egyedi, előszeretettel használt, többletjelentést generáló „alapszínei” szimbólumértéket hordoznak. Színes metszeteinek épp úgy, mint színes rajzfilmjeinek „alaptrükkje” a hidegebb és melegebb színeknek, például az ultramarinnak a sárgával való párosítása. Egyik méltatója észrevette: amikor megpörgette az egyik általa illusztrált mesekönyv lapjait, azok a filmszerűség élményével hatottak.